Az Ikarus a földkerekség legnagyobb autóbuszgyára volt. Miután elment mellettük a világ, eltűntek a megrendelők, a cégvezetés sokféleképp próbált kiutat találni. A kétezres évek elején francia licensz alapján még terepjárók gyártásával is megpróbálkoztak.
Az Auverland-Sovamag kis francia manufaktúra volt, az ötvenes évektől kezdve gyártott terepjárókat. Autóiknak nem volt rossz híre, abban a kategóriában jegyezték őket, amit ma már a kis japán terepjárók uralnak. Komoly megrendelőjük a francia hadsereg mellett az Idegenlégió volt, náluk tán máig is fut néhány Auverland. A3 nevű modelljüket a kilencvenes évek elején, elsősorban katonai célokra fejlesztették ki, majd anyagi nehézségeik miatt árulni kezdték a licenszét. Hazánkban először a Rába került képbe, utána a Csepellel tárgyaltak, ahol a Volvo Laplanderek összeszerelése révén már volt terepjárós tapasztalat. A „szigetországi“ autógyár azonban csődbe ment a megállapodás megkötése előtt. Ezután került képbe az Ikarus.
Egyszerű vonalú műanyag karosszéria
Az Ikarus negyven főt foglalkoztató üzemben, évente kétszáz darab, polgári célú terepjáró gyártását tervezte, rövid és hosszú tengelytávval, vászon- és keménytetős kivitelben, kettő, vagy négy üléssel - elsősorban hazai piacra. A Peugeot 1,9-es turbódízele Franciaországból, a sebességváltó, meg a differenciálmű Szlovákiából, az első-hátsó futóművek Olaszországból jöttek volna, készre szerelve, dobozban. Itthon az alvázat, a karosszéria elemeit és a beltér alkatrészeit gyártották volna.
Az Aviánál is kacérkodtak az A3 gyártásával
A korabeli versenytársak vélekedése szerint évi öt-tízezres darabszám alatt csak veszteséggel gyártható terepjáró, a székesfehérvári cég azonban a Magyar Honvédség (MH) megrendeléseiben bízott. Tudták, hogy a MH tizenöt éves távlatban kétezer könnyű terepjáró autó beszerzését tervezi, ők az erre kiírt pályázat miatt voltak érdekeltek a licensz megszerzésében. A tervekért állítólag tizenhat millió forintot fizettek ki az időközben tulajdonost váltó francia cégnek, és 2000-ben megalapították az Ikarus Off-Road Kft.-t.
Hasznos extra az első vonóhorog, de így ugrik a rendszám
A tender első fordulóját a francia cég pénzügyi gondjai miatt végül is lekésték, az Ikarus-Auverlandokból egyedül a MOL rendelt meg három darabot. A két hónapos határidőre ígért, zöld színű autók végül is egy év alatt készültek el, Ikarus jelvénnyel ugyan, de Franciaországban, összesen tizennégy millió forintért. Ebből a pénzből akkor hat Lada Nivára futotta volna. A MOL biztonsági cége a százhalombattai finomító őrzését látta el az autókkal, minőségi problémáik miatt nem túl sokáig.
A nagy reményekre jogosító katonai tendert végül a Mercedes G-Klasse-t gyártó Daimler-Chrysler konzorcium nyerte meg a Rába közreműködésével, így a szép reményekkel induló vállalkozás egyre inkább csak nyűg lett az Ikarus vállán, 2001-ben cégbeli üzletrészüktől is megváltak. Az Ikarus- Auverlandok történetének végére 2003-ban felszámolás tett pontot.
